Spontán portré impressziókból – SZÜLETÉSNAPODRA Kellemes életderű, kicsattanó vitalitás és elmélyülten figyelő, elemzően értő okos gondolatmenet, s őszinte, természetes emberi kedvesség lengi be Zakor Ildikó tipikusan gégényi atmoszférájú hivatali irodáját. A közvetlen komolyság és faluvezető felelősségteljes derűjének harmonikus egyvelegéből egy éretten gondolkodó, 2 gyermekes, fiatal családanya és egy községe iránt elhivatottan, olykor megszállottan cselekvő, a férfiak közt sokszor oroszlánként harcoló polgármester asszony portréjának körvonalai sejlettek fel bennem már legelső találkozásunkkor, pedig nem ez volt érkezésem célja. A község nemzeti értékmentésbe történő aktív bekapcsolásának lehetőségei okán kerestem meg Ildikót.

A gyermekkori nyaralásaimra visszanyúló ismeretség, „a másik ember ismerősségének” kellemes közegében kezdjük a beszélgetést. Izgalmas érzés majd 30-35 év távlatából, gégényi gyermekkori nyaralásaim idejéből visszahívni, emlékeimből „exponálni” egy hajdani kislány arcot. Ő is emlékezett az én arcomra, s bizony megnyugtató, hogy az Élet keze még nem rajzolta át felismerhetetlenségig felnőttesre gyermekkori énünk arckeretét. Pár szavas beszélgetés után tisztán látom, hogy egy intelligens dinamikával bíró, roppant szenzibilis lényű, s az „ember, mint érték” iránt fogékony vezetővel, emberrel és szakemberrel beszélek. A helyi szellemi, kulturális és népi értékek, s aktív falusi hagyományőrzés élő megnyilvánulásainak felvázolása során a gazdasági szempontból is a faluja javát kereső, s az értékmentésben is a fejlesztés- fejlődés lehetőségeit kutató komolyan képzett közgazdász is megszólal benne. Az általam is szeretett gégényi múlt jelenbe átvillantott, s „tárlatvezetői” gondossággal megmutatott emberi, anyagi, szellemi, tárgyi értékeinek számbavételekor nem a kötelességszerű munkát végző, hanem a faluja népét és életét becsülő, jól ismerő és felelősségteljesen vezető emberrel álltam, vagyis ültem szemben ekkor.

S egy jó vezető mindig nyitott a jó gondolatok, s közössége életébe jó irányokat hozó, akár idegen, újszerű vagy ismeretlen ötletek irányába is. Ildikó ezért ismerte fel azonnal, hogy települése számára milyen előnyökkel is járhat az aktív értékmentésbe történő bekapcsolódás. S annak az általam felvillantott gondolatnak is befogadó „ikerlángjává” vált, hogy a magyar nemzet sajnos már gyakran csak akkor becsüli meg szellemi, kulturális, s históriai életének nagyjait, amikor azok már elköltöztek az élők sorából. Neki magának is korábbi szándéka és ötlete volt már a helyi öregek, példaértékű sorsmintázattal bíró idős gégényi lakosok, asszonyok életének portrészerű megörökítése, „még időben”, azaz még életükben. Hiszen például egy mindkét 20. századi világégést átélő, ma 90 éves embernek az élményvilága, emlékei és tudatkincse autentikus kordokumentumnak számít, s illő és érdemes mindezt mindenképp megmenteni a jelen és az utókor számára. Egy ilyen bácsi „maga a 20. századi történelem” közel egy évszázadnyi életének és arcának, sokat tűrt kezének és sokat látott szemének minden ráncával és gyűrődésével, testének és emlékeinek minden- sokak által soha nem látott, hallott-boldog és fájdalmas mélységű tárnájának kincseivel, melyeket igenis illő és méltó közkinccsé tenni. Együtt gondolkodva rájöttünk, hogy Gégény egy olyan szabolcsi kis falu, ahol „a legigazibb érték maga az ember”, ahol a falu tudatvilága, karakterisztikája magában az emberi tényezőben rejlik, s ha valódi és teljes körű értékmentést akarunk végezni – hiszen félmunkát nem is érdemes-, akkor a helyi emberekről megrajzolt portrékötettel tesszük teljessé az értékmentést. A 2012. évi hungarikum törvény mentén megszülető Gégényi Települési Értéktár és a folyamatosan besorolandó, azaz nemzeti értékké nyilvánítandó helyi értékek mellett tehát „a gégényi emberben, mint helyi kincsben rejlő” értékmentés is megindul egy új, s a szabolcsi települések sorában elsők közt megszülető portrékötet formájában GÉGÉNY KINCSTÁRA (Gégény hétköznapi kincse maga az ember) címmel.

S vajon mi más lehet Zakor Ildikó számára a legnagyobb kincs életében, mint 2 gyönyörű lánya. Többszöri találkozásunk egyikén sem mulasztotta el az anyai szív, hogy féltő szeretetbe burkolt nemes büszkeséggel meséljen nekem két különleges lányáról, élete legigazibb értékeiről, hisz a gégényi embereken, az általa vezetett emberi közösség mellett ők a legnagyobb kincsei. A több embert is meghaladó munkabírású, s hihetetlen megosztott figyelemmel és aktív tetterővel bíró női polgármester, jólelkű ember, közgazdasági szakember és melegszívű édesanya sokak példaképe lehetne. Ő ennek ellenére egy sokat vívódó, önmagát is folyamatosan elemző, felülbíráló, túlzottan is szerény ember, aki a napi teendőhalmazban sem felejti el soha, hogy ki Ő, honnan jött, s mivel tartozik az Életnek a kapott felelősségteljes szerepek kapcsán.

Kocsi Erika